2013.06.01

Mindenkit szeretettel várnak 2013. június 4-én a Hősök kertjébe. A Trianoni békediktátum 93. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezésre.

Valóban legyőztek?
Mi történt Trianonban? Miért kell emlékezni rá? Miért jó, ha tudjuk: nem mi kértük hazánk szétverését? Miért kell tudni arról, hogy egy igazságtalan békediktátum eredményeképp kerültünk – szülőföldünkkel együtt – egy idegen kultúrájú ország kellős közepébe? Miért mondhatjuk, hogy Tria­nonban békeszerződés helyett diktátum történt?
A sorjázó kérdések után már mondjuk is: mert minket senki nem kérdezett meg arról, hogy mit akarunk. Senki nem kérdezte, fájlalta, hogy az alig 53,8 százalékarányú románság az önrendelkezési jog alapján jogosan kaphatja meg Kelet-Magyar­ország területét, miközben a történelmi régióban 80 százalékot kitevő székelységnek ez már nem jár, de még területi autonómia sem! Arra a kérdésre, hogy miért nem engedtek népszavazást Erdélyben, a válasz egyszerű. Annak idején sok erdélyi román honfitársunk sem adta volna voksát arra, hogy egy elmaradott, félfeudális ország polgára legyen.

Tízfelé szakítottak
A történelmi Magyarország szétforgácsolásának eredménye: jelenleg tíz ország osztozkodik rajta. Az utódállamok némelyike kitalált őstörténet alapján még történelmi jogra is hivatkozik. A világon nem sok ország dicsekedhet azzal, hogy saját magával határos!
Az idegen megszállók kemény kézzel fogtak a magyarság háttérbe szorításához. Ahelyett, hogy a megszerzett területeken a békés együttélésre, a gazdasági fejlődésre összpontosítottak volna, fegyverkeztek. Úgy érezték, hogy az igazságtalanul megszerzett területeket előbb-utóbb vissza kell adniuk. Arra törekedtek, hogy a magyarságot megfosszák anyagi javaitól, iskoláitól, nyelvének használatától, miközben az etnikai arányokat is megváltoztatják. Az utódállamok már az első pillanattól kezdve növelték az elnyomó apparátust, és magyarellenes törvényeket hoztak. A fajelmélet, a hazug történelem és oktatás révén erőszakosan folytatták a magyarság elnemzetietlenítését. A homogén román, az egységes szlovák és szerb állam megteremtői nem a toleranciára építettek. Ezt bizonyítja, hogy az utódállamok nagy létszámú hadsereget tartottak fenn. Mindezt akkor, amikor Ma­gyarország hadseregének létszámát 35 000 főre maximálták. Hihetetlen, hogy békeidőben Románia 278 000, Jugoszlávia 185 000 és Csehszlovákia 162 000 fős szárazföldi hadsereget tartott fenn. Az elképesztő méretű román hadseregről He­mingway írta, hogy azt Románia „elsősorban a nemzetiségek féken tartására hagyta fegyverben”.

Mire emlékezünk e napon?
1920. június 4-én, amikor a nagyhatalmak felelőtlenül feldarabolták hazánkat, „a magyar nemzet szimbolikus testét”, a történelmi Magyarországot, igazságtalan diktátumra került sor. Mert hiába kérte a magyar delegáció vezetője, a több nyelven beszélő gróf Apponyi Albert, hogy a magyar területek elcsatolása demokratikus úton, népszavazással történjék. Hiába jelentette ki, hogy a magyar nép, bármilyen kimenetelű legyen is a népszavazás, azt elfogadja: a „békehozókat” mindez nem érdekelte! Ezért nehéz elfogadni a diktátumot! Ne feledjük: Tria­nonban egy olyan országot vertek szét, amely az 1900-as években megteremtette a feltételeket, hogy a Kárpát-medencében megkezdődhessen a gazdasági felzárkózás a Nyugathoz. Az elkonfiskált magyar haza részein nemcsak a magyarok, de az úgynevezett többségi népek is szegénységbe kerültek. Csak rá kell nézni a térképre, és lehet látni, hogy a földgolyóbis legtökéletesebb földrajzi, gazdasági és politikai egységének feldarabolása minden itt élő számára békétlenséget és nyomort hozott. Egyértelmű hazugság volt a nemzeti államok megteremtésének maszlaga. Egy jól működő, történelmileg, gazdaságilag kialakult állam helyett több soknemzetiségű, életképtelen államot teremtettek. Trianon nem békét hozott, hanem újabb háborúk kitörésének magját vetette el. Csak Jugoszlávia példáját említsük: a dicső nemzetállam területén még háromnegyed évszázad múlva, az 1990-es években is véres, népirtó háborúra került sor. A nemzetállam területén hét állam és több autonóm terület jött létre.
Annak ellenére, hogy Magyarország szétverése a magyarság számára katasztrófát jelentett, a kirabolt, a letarolt és kifosztott maradék ország az elsők között állt talpra, állította helyre gazdasági életét. A húszas évek derekán Magyarország pénze a térség legerősebb fizetőeszközévé vált.
A magyar nép életképességét bizonyítja, hogy nemcsak a maradék országban, de a nemzeti elnyomás vasgyámsága alá került magyarság is, bár létszámban megfogyva, de a mai napig kultúrát, értéket teremt. A trianoni döntés napját nem véletlenül nevezzük a Nemzeti Összetartozás Napjának. Emlékeztet nemzetünk tragédiájára, és tudatosul, hogy bár tíz ország területén, valamint a világ különböző országaiban élünk, de értékteremtő, tehetséges nép vagyunk. Egy nemzetet alkotunk, és büszkék lehetünk gyönyörű kultúránkra és történelmünkre. A magyar haza a lelkünkben él, ezt semmilyen hatalom nem veheti el tőlünk!

Forrás: Háromszék http://www.3szek.ro/load/cikk/60338/a_nemzeti_osszetartozas_napja&cm=95840

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezendő városi megemlékezés miatt 17.00 órától –17.30-óráig lezárásra kerül az Október 6. tér.
Megértésüket köszönik.