Zalaegerszeg testvérvárosai

Dobrics városa Bulgária északi részén, a Duna-síkságon, a Fekete tenger termékeny partvidékén terül el. Dobrics a Dobrudzsa régió közigazgatási központja, amelyet Bulgária éléskamrájának is neveznek. Lakosainak száma: 129.000.

Területén IV.-III. századi római kori települések maradványait tárták fel. Számos háborút és pusztítást túlélve a város a XVI. századtól Hadjioglu Pasardjik néven lelhető fel ismét a krónikákban. A több évszázados török uralom ellenére kézműves, földműves és kultúrvárosként folyamatosan fejlődött. 1878-ban orosz segítséggel felszabadult a török iga alól, 1882-ben kapta a Dobrics elnevezést. Az első világháborút követően Dél-Dobrudzsa tartomány néhány évtizedig román uralom alá került, majd 1940. szeptember 25-én, a Krajovai Szerződésben nyerte vissza függetlenségét.

Azóta ez a nap Dobrics város napja. A második világháború után a város Tolbuhin szovjet marsall nevét vette fel, de 1990-től ismét régi nevét viseli.

Dobrics városa és a Dobrudzsa régió termékeny talajú, fejlett mezőgazdasággal rendelkező vidék. Kiváló feltételekkel rendelkezik a turizmus számára, jól szervezett a könnyű-és feldolgozóipar. A város életében jelentős szerepet játszik a hús-és tejipar, a gyermekcipő, női és férfi felsőruházat, bőrruházat, akkumulátorok készítése, a mezőgazdasági gépgyár, híres a napraforgóolaj stb.  

Dobricsban 420 férőhellyel 3 szálloda működik. Kedvező a  fekvése is, hiszen 35 km-re  vannak a híres fekete-tengeri üdülőhelyek, Albena és Balcsik, 40 km-re Ruszalka, a gyógyüdülőközpont, és 50 km-re Várna, a Fekete tengeri partvidék fővárosa.

A városban 3 főiskola működik (műszaki, pedagógiai, egészségügyi), valamint 15 középiskola, szakiskola és gimnázium várja a tanulni szándékozókat.

Gorizia, Itália északkeleti régiójában, Friuli Venezia Giuliában található. Mintegy 38.000 ember él ezen a 41 km2-nyi területen, 84 m-rel a tengerszint felett. A hegyekkel körülvett város a friuli síkságon, az Isonzo folyó torkolatánál terül el. Ipara és mezőgazdasága jelentős.

Eredete a középkorra nyúlik vissza. Első írásos említése 1001-ből való. Az 1500-as évekig grófság volt, ekkor élte gazdasági és kulturális fénykorát. Néhány évtizeddel később osztrák fennhatóság alá került, s csak az 1918-as változások után csatolták Olaszországhoz. Ma a történelmi városnak csak a nyugati része található olasz területen, mivel 1947-ben a keleti lakónegyedeket, Nova Goricát Jugoszlávia kapta meg.

A város szimbóluma az ötszögű vár mely 1117-től négy évszázadon át a goriziai grófságok közigazgatási, bírói központja volt. Napjainkban igazi turisztikai látványosság, kiállítások, összejövetelek helyszíne.
A település egyik vonzereje sajátos, egyedi gasztronómiája (gubana = kuglófszerű sütemény, prosciutto affumicato = füstölt sonka, gnocchi di patate = burgonya gombóc), mely jól kiegészül a régmúltra visszatekintő borászattal.

A két város közti kapcsolatok a hetvenes évekre nyúlnak vissza, melyek főként az iskolák közti diákcserékben, valamint kórusok és táncegyüttesek kölcsönös látogatásában nyilvánulnak meg.

Herszon városa az azonos nevű tartomány adminisztrációs központja, az alsó Dnyeper jobb partján terül el, kb. 25 km-re a fekete-tengeri torkolattól. A várost 1778-ban alapította a híres állami és katonai vezető, Grigorij Patyomkin. Herszon tartomány Ukrajna déli részén fekszik, területe 28 ezer km2, lakosainak száma meghaladja az 1 milliót. A tartomány 18 régióra tagolódik 9 várossal és közel 30 településsel.

A település helyén levő Sándor erődöt eredetileg az oroszok építették a kozákok számára, akik az Orosz Impérium déli határait védték a török és tatár támadásokkal szemben. Hasonlóan Ukrajna más déli részéhez, a tartomány gazdag bronzkori régészeti leletekben.

Az időszámítás előtti századokban a herszoni puszta a Szkíta Állam része volt, az időszámítás utáni századokban szláv települések jelentek meg a területén. A XX-XIII. században a Kijevi Oroszország része lett, de a tatár-mongol invázió után a Krími Kánság ellenőrzése alá került, amellyel együtt a XV. században az Oszmán Birodalom része lett. A XVIII. század folyamán a kozákok, az ukrán nép legkiválóbb harcosai számos erődöt alapítottak a szlávok lakta területek déli peremén, a törökökkel és tatárokkal vívott harc bázisaiként. Ennek köszönhetően a muzulmán ellenőrzés egyre gyengült és 1774-ben a terület az Orosz Impériumhoz került. 1778-ban megalakult Herszon városa, 1803-ban pedig Herszon tartomány székhelye lett. Ukrán, orosz és német telepesek nagy szerepet játszottak a régió további fejlesztésében.

Jelenleg a 375 ezer lakosú Herszon város 3 kerületre osztott, lakosságának nagy része ukrán, de mellettük nagy számban élnek oroszok, beloruszok és lengyelek is. A város fontos folyami, tengeri és ipari központ, főleg hajó-, gép-, és konzerviparáról híres.

Herszon és Zalaegerszeg az 1970-es évek elején teremtett élő kapcsolatot egymással, e kapcsolat jegyében a mai Landorhegyi lakótelep a rendszerváltás évéig a Herszon lakótelep nevet viselte.

Klagenfurt, a "Wörthi tó rózsája" Karintia tartományi székhelye. Lakosainak száma közel 100 ezer. Gyönyörű zöld környezetben, hegyektől övezve, a Wörthi tó keleti öblében fekszik, területe 120 km2.

Klagenfurt 800 éves történelmi múltra tekint vissza. Nevét először a XII. sz. végén említik, városként 1279-ben. 1518-ban I. Miksa császár a karintiai rendeknek adományozta a várost, ekkor vált a Karintiai Hercegség központjává. Virágkora is erre az időszakra tehető. A mai napig jellegzetes délies külső, az árkádos udvarok és átjárók olasz reneszánsz építőmesterek munkái.

A gondos restaurálásnak köszönhetően a történelmi óváros eredeti fényében pompázik. Klagenfurt több kitüntetést is átvehetett az értékei megőrzéséért tett erőfeszítésekért.

A város nemcsak oktatási, sport és közigazgatási központ, hanem az Alpok Adria térség három különböző kultúrkörének (germán, szláv, latin) metszéspontja is.

A tudomány, művészetek, a kultúra és a gazdaság területén jeles személyiségek teszik Klagenfurtot világhírűvé. Itt született Robert Musil és Ingeborg Bachmann, itt komponált Johann Brahm és Gustav Mahler.

Számos nemzetközi kapcsolatán keresztül Klagenfurt jelentős mértékben hozzájárul az egyesült Európa képének megteremtéséhez. Tekintet nélkül határokra, kultúrákra és politikai rendszerekre Klagenfurt 14 testvérvárossal tart kapcsolatot. Wiesbaden és Klagenfurt testvérszerződése egyedülálló a világon: 69 éves múltra tekinthet vissza. Számos várossal még a vasfüggöny leomlása előtt létesített kapcsolatot, így pl.: Dessau (egykori NDK), Dusanbe (egykori SZU), Rzeszow (Lengyelország), Nova Gorica (egykori Jugoszlávia, ma Szlovénia) és Zalaegerszeg. Tevékenységéért Klagenfurt 1986-ban az Európai Bizottság Európa-díját vehette át.

Zalaegerszeg és Klagenfurt 1986-ban kötötte meg testvérvárosi szerződését.

A hivatalos szintű, intenzív önkormányzati és ifjúsági kapcsolatok mellett (Városháza különböző szakterületein dolgozók továbbképzése, tapasztalatcseréje) számos művész, művészeti együttes és szervezet járt Klagenfurtban vagy fogadott Zalaegerszegen osztrák művészeket.

A Kárpátok legszelídebb hágóján átjutva, a szlovák határtól 40 km-re festőien szép környezetben a Wislok és a Lubatowka folyó elágazásánál fekszik Krosno. Lakosainak száma 50.000, a településről az első feljegyzés 1282-ből származik.

Nagy Kázmér király uralkodásának idején, a XIV. század közepén nyilvánították várossá. Jól fejlődő kereskedelmének és kézműiparának köszönhetően Lengyelország legnevezetesebb városai közé tartozott. Gazdag nemesség és művelt polgárság formálta évszázadokon keresztül a város képét, így nem csoda, ha gyakran a "parva Cracovia" elnevezést használták Krosnora.

A belső város ma is különleges hangulatot áraszt, itt található a Püspöki Palota, amely 1626-ig a przemysli püspökök ideiglenes lakóhelye volt. Az épület jelenleg a Kerületi Múzeumnak ad otthont, szép gazdag petróleumlámpa gyűjteménynyel. Az utca másik oldalán a régi Toronyóragyárban a galíciai kézműipar története látható.
Krosno legrégibb temploma, a Szentháromság plébániatemplom a város fényes időszakának emlékét idézi. Itt található Lengyelország legnagyobb harangja, az "Urban". A Ferences templom sírkápolnáját egy tragikus szerelem legendája lengi át.

A valamikori védőfallal körülvett várost elhagyva a "magyar borútra" térünk rá. A környező szelíd dombokon a Krosnora oly jellemző olajkutakat láthatjuk. A város a lengyel üveggyártás fellegvára, 4 jelentős üveggyára működik.

Krosno napjainkban is kedves, sokszínű kulturális élettel rendelkező város. Kétévente augusztusban a Nemzetközi Lenfesztiválnak ad otthont, amely rendezvény egyedülálló Közép-Európában. A sport kedvelőinek Sportcentrum áll a rendelkezésére.

Testvérvárosi kapcsolatot a németországi Edewecht-tel és 2000. májusa óta Zalaegerszeggel tart fenn.

Németországi testvérvárosunk, Kusel Rajnavidék-Pfalz Tartomány délnyugati csücskében helyezkedik el. A mintegy 6000 lakosú kisváros egyben a Kusel Környéki Települések Társulásának közigazgatási központja.

Kusel város első említése 865/866-ból származik, eredetileg egy frank királyság része volt. A városka később ajándékozás útján a Reimsi Érsekség tulajdonába került. 850 körül említi elsőként egy oklevél a "curtis cosla" nevet, az ún. Remigiusföld központi településeként. Falait a történelem során háromszor borították lángba, 1635-ben a horvátok, 1677- és 1794-ben a franciák. Az utolsó pusztítást csak egyetlen ház élte túl, a lakosság a középkori alaprajzot követve későbarokk és klasszicista stílusban építette újjá a várost.

Napjainkban Kusel gyógyfürdője révén elismert idegenforgalmi település, az ún. Muzsikusok Földje középpontja, kedvelt kiránduló és üdülőhely. Legfontosabb nevezetességei: Várostörténeti Múzeum, benne a Fritz-Wunderlich szoba, a Városháza és a harangjáték, a piactér, az evangélikus templom, a Kalapkészítők kútja. A sport kedvelőinek teniszpályák, csarnokok, fürdő-és szabadidőpark, fedett uszoda, fűtött szabadtéri fürdő 64 méteres vízi csúszdával, lovaglópálya és csarnok, minigolfpálya, sportcsarnokok és lőcsarnok áll rendelkezésére.

1973 óta testvérkapcsolatot ápolnak a franciaországi Toucy várossal, 1997 óta pedig Zalaegerszeggel.

Évente június második hétvégéjén rendezik meg a hagyományos Kalapkészítők ünnepét. Szeptember első hétvégéjén pedig Kusel Nyugat-Pfalz legnagyobb szabású rendezvényének az Őszi Vásárnak ad otthont.

Kusel és Zalaegerszeg egyes iskolái, szervezetei közt már 13 éve nagyon jó kapcsolat állt fenn, amelyet Zalaegerszeg város vezetése 1997. októberében Kuselben illetve 1998. májusában Zalaegerszegen hivatalos szintre emelt a testvérvárosi szerződés aláírásával. A 13 év alatt már számos művész kiállítására, zenei együttesek és énekkarok vendégszereplésére került sor. Kuseli székhellyel működik a Kusel-Zalaegerszeg Baráti kör, amelynek munkája nagymértékben hozzájárult a jó kapcsolat kialakításához és különböző területekre történő sikeres kiterjesztéséhez. Kapcsolatot tart fenn egymással a két város rendőrsége, tűzoltósága, rendelkezik testvércsoporttal a Zalaegerszegi Városi Vegyeskar, a Szimfonikus Zenekar, a Canterina Kamarakórus, valamint testvériskolával a Zrínyi és Kölcsey Gimnáziumok, és a Báthory Középiskola.

Lendva Szlovénia keleti részén, a szlovén-horvát-magyar határ közelében, a Mura folyó mellett fekszik. A város egyben Lendva kerület központja is, amely 26 települést foglal magába. Lakóinak száma 13.800 fő, összetételét tekintve szlovének, magyarok és más nemzetiségek lakják. A nemzetiségileg vegyes területen a szlovén mellett a magyar is hivatalos nyelv.

Ezen a vidéken már a kései kőkorszakban települések jöttek létre. A római korban a várostól északra jelentős katonai erődítmény állt. A szlávok a VI-VII. században telepedtek le a Mura mentén. A honfoglaló magyarok a X. század első évtizedeiben kerültek e vidékre, melynek életében azóta is folyamatosan szerepet játszanak.

A középkori Lendva (Alsólendva) fejlődése elsősorban a Bánffy család nevével fonódik össze. Nekik köszönhetően a város az akkori Zala vármegye egyik jelentős centrumává fejlődött. A XVII. század közepén rövid időre a Nádasdyak birtokába került a vár, majd izgalmas politikai események után az Eszterházyak 1712-ben felújították. Az épület, valószínűleg I. Lipót iránti hálából, L alakzatban épült.
A török Magyarországról való kiűzése emlékére 1727-28-ban a Gludovácz család a Csonka-domb tetejére kápolnát építtetett, amelyben ma is megtekinthető Hadik Mihály lovag múmiája.
1749 és 1751 között Szent Katalin tiszteletére új templomot emeltek, amely ma is a városközpontban áll.

A XIX. század utolsó évtizedeiben - a kiegyezés után - a város fejlődése új lendületet kapott, 1906-ban Lendván alakult meg a Monarchia első esernyőgyára. Az I. világháború után a várost a trianoni békeszerződés értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták, ami vitathatatlanul súlyos következményekkel járt a város fejlődése szempontjából - határmentisége miatt a következő évtizedekben alig fejlesztették.

A II. világháború után a város és környéke Jugoszlávia része, majd 1990-től az önállósult Szlovéniához tartozik.

Lendva jeles szülöttei közé tartoznak Zala György szobrászművész (a budapesti Hősök terén álló Millenniumi emlékmű megalkotója), Pataky Kálmán operaénekes, Dobronoki György jezsuita tanár, a nagyszombati Pázmány Péter Egyetem rektora és Mangin Károly, Zala megye tiszti főorvosa.

A kapcsolatok Lendva és Zalaegerszeg között a sport területén indultak meg immár 35 éve. Azóta a két település sportszertő lakói rendszeresen összemérik erejüket a legkülönbözőbb sportágakban.

Marl, Északrajna Westfália tartományban, a Ruhr-vidék északi részén elterülő 93.000 lakosú, döntően iparváros. A települést 890-ben említi először egy oklevél, de egészen a XX. század elejéig csekély jelentőséggel bírt. Ugrásszerű fejlődése 1905-ben, a település melletti feketeszén bányák első tárnáinak megnyitásakor kezdődött. 1936-ban kapott városi rangot. A közel 10 ezer embernek munkát adó kémiai alapanyaggyár 1940-ben indította meg a termelést.

A bányászat fokozatos visszaszorulása miatt az elmúlt évtizedekben jelentős szerkezetátalakításra volt szükség az iparban, ennek elősegítése napjainkban is a város vezetésének egyik legfontosabb feladata.

Marl városát azonban nemcsak a bányászat és vegyipar fémjelzi, hanem élénk kulturális élete, gazdag oktatási és sajtó kínálata is, amelyhez a XX. század műalkotásait bemutató Szobormúzeum, a Városi Színház, a marli zeneiskola, a Ruhr-vidéki Ünnepi Játékok és a Philharmonia Hungarica zenekar színvonalas tevékenységével járul hozzá.

Az évente kb. 8 koncertet adó, 1956 után nyugatra kivándorolt magyarokból és azok leszármazottaiból álló Philharmonia Hungarica zenekar hosszas hányattatás után, 1960-ban telepedett le Marlban. A zenekar tiszteletbeli elnöke volt a nemrég elhunyt kiváló művész, Jehudi Menuhin.

Marl nemzetközi kapcsolatai szerteágazóak. Testvérvárosi kapcsolatokat épített ki az alábbi városokkal: Creil (Franciaország), Herzlia (Izrael), Bitterfeld (Németország), Kusadasi (Törökország), és Zalaegerszeg (Magyarország).

Néhány projektben egy kínai várossal is folytatnak együttműködést.
A Marl-ban élő magyarok ösztönzésére 1999-ben keresték meg az együttműködés lehetőségét Zalaegerszeggel. Megalakult a Marl-Zalaegerszeg Testvérvárosi Egyesület, amely azóta az élet számos területén kezdeményezett a két város polgárait, elsősorban a fiatal korosztályt érintő, egymás megismerését segítő, örök életre szóló barátságokat teremtő programokat.

Marosvásárhely (Tîrgu-Mures; Neumarkt am Miersch) az Erdélyi Fennsík közepén, a Maros völgyének két partján terül el. Lakosainak száma 164.400, 51%-ban magyarok, 46%-ban románok lakják. A fennmaradó százalékokon romák, szászok és svábok, örmények, zsidók és egyéb etnikumok osztoznak.

Három földrajzi övezet - az Erdélyi Mezőség, a Maros völgye és a Nyárádmente találkozásánál alakult ki a település. A régészeti leletek újkőkori telepesek jelenlétét bizonyítják. A város környékén gazdag római kori lelőhelyek is találhatók.

Első okleveles említése 1300-ra tehető, amikor Forum Sicolorum (Székelyek Vására) alakban fordul elő. A Marosvásárhely nevet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adományozta a városnak 1616. április 29-én kelt oklevelében, amelyben egyben a szabad királyi városok rangjára emelte, és évi háromszori országos vásártartási joggal ruházta fel.

A város az elmúlt századokban fontos vásári, kulturális és oktatási központ volt, iskolavárosi rangját mindmáig megőrizte.

1945 óta működik az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, 1954-től a Színművészeti Akadémia, van Közgazdasági és Műegyetem, valamint egyetemi rangra emelkedett az egykori Pedagógiai Főiskola is. A város számos gimnáziummal (líceummal) rendelkezik, büszkélkedhet román és magyar tagozatos Nemzeti Színházzal, továbbá szimfonikus zenekar, bábszínház, népzenei és néptáncegyüttesek, művészeti és történeti múzeum, több gazdagon felszerelt könyvtár, sportcsarnok, stadion, uszodák, állatkert, és az ún. Weekend-telep várja az érdeklődőket. Helyben adnak ki 15 napilapot ill. folyóiratot, 1990 óta számos könyvkiadó kezdte meg működését.

Fontosabb nevezetességek:
o Közművelődési Palota
o Teleki-Téka és Bolyai Tudományos Könyvtár
o Megyei Múzeum
o Nemzeti Színház
o Vár és gótikus vártemplom, római katolikus Szent János plébániatemplom, XVIII. századi ortodox fatemplom, Haller, Bornemissza és Toldalaghi paloták, görögkeleti és ortodox katedrális, neológ zsinagóga.

Szállodai férőhelyek száma: 1208.

Marosvásárhely és Zalaegerszeg polgármesterei 1996. október 22-én írták alá az együttműködési megállapodást.

Azóta minden évben számos közös rendezvényre került sor úgy az oktatás, a kultúra, mind a sport területén. Városunk több iskolája rendelkezik már marosvásárhelyi testvériskolával, és felvették egymással a kapcsolatot a rendőrség, vám és pénzügyőrség és további intézmények szakemberei is.

Szurgut, mely Nyugat Szibéria legrégebbi városa északon a 60 szélességi körön a Hanti-Manysi Autonóm Területen az Ob folyó jobb oldali partján helyezkedik el. Éghajlatára a hét hónapig tartó tél, és a rövid nyár a jellemző. A januári középhőmérséklet -22°C, a júliusi pedig +17°C. Januárban a higanyszál elérheti a -56 C fokot is. Lakosainak száma 263 ezer fő.

A várost Borisz Godunov és Fedor Jovanovics idején alapították a XVI. és a XVII. században. A XVI. század végén hat tornyú várat építettek két kapuval, majd börtönt és templomot emeltek. Ezek az épületek természetesen fából készültek. A pajzs alakú címert 1782-ben II. Katalin adományozta a városnak, melyen a felső kék mezőben középen arany háromszög látható zászlókkal, dobokkal és alabárdokkal, az alsó részén pedig arany mezőben ezüstróka képe utal az itt élő gazdag állatvilágra.

Szurgut újkori történetének kezdete az 50-60-as évekre tehető, amikor a geológusok felfedezték az itt elterülő hatalmas olaj- és gázlelő helyeket, városi rangot 1965-ben kapott. Elkezdődött az iparosítás, megépült a GRESZ-1 majd a 2. hőerőmű 6 blokkja, mely egyenként 800 MW áramot állít elő. A Szurgut Olaj-és Gázipari vállalat évente több mint 33 millió tonna olajat és kb. 10 milliárd m3 gázt termel. A fafeldolgozó üzemek a természet ajándékát, a tajgában kivágott fákat hasznosítják. A hús- és tejfeldolgozó üzemek valamint a kenyérgyárak az élelmiszer ellátást biztosítják a város lakói számára. A látogató szeme előtt egy modern város képe tárul fel. Széles utcák, korszerű emeletes házak között parkok és játszóterek nyújtanak lehetőséget a sétára, pihenésre. A városban kikötő, repülőtér, vasúti és autóbusz pályaudvar biztosítja a személy és áruforgalmat.

Szurgut fejlődésének, gazdagodásának bizonyítéka az is, hogy míg száz évvel ezelőtt egy könyvtár volt a városban, napjainkban már tíz, továbbá öt kultúrház, tíz zenei és művészeti iskola valamint helytörténeti és művészeti múzeum szolgálja az itt élők és ide látogatók művelődési igényeinek kielégítését. Szurgutban összesen 73 oktatási intézmény működik, köztük 34 középiskola, 3 gimnázium és 2 líceum. A szurguti egyetemen műszaki, közgazdasági, jogi orvosi szakon tanulhatnak tovább a fiatalok.

A város környékén jelentős számú, a finnugor népek csoportjába tartozó hanti népesség él. Szurgut és Zala megye önkormányzata 1995-ben kezdte el a kapcsolatok kiépítését egymással, ennek keretében a zalaegerszegi Göcseji Múzeum területén hanti szálláshelyek megépítésével megkezdődött a Finnugor Néprajzi Park kialakítása.

A két város polgármesterei 1999. május 13-án, Zalaegerszeg Város Napján írtak alá hivatalos együttműködési megállapodást. A hanti népművészek már több alkalommal is bemutatkoztak a zalaegerszegi Gébárti Népművészeti Fesztiválon, úszóversenyre fogadtunk fiatalokat, Szurgutban pedig a Zalai Táncegyüttes művészei szórakoztatták friss ritmusú magyar táncokkal a szibériai nézőket.

Az 50.000 lakost számláló Varazd városa a régió és észak-nyugat Horvátország legnagyobb közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. A Dráva folyó jobb partján lévő termékeny sík vidéken, fontos közúti és vasútvonalak találkozásánál fekszik, 70 km távolságra a fővárostól, Zágrábtól.

A települést 1181-ben említi először Castrum Garestin néven egy III. Béla király által kiadott oklevél. 1209-ben elnyerte a szabad királyi város címet. A XV. században lendületes fejlődéssel kereskedelmi, ipari, kulturális és politikai központtá vált. 1464-től a tornyot, pajzsot és angyalt ábrázoló városcímer változatlan formában a mai napig fennmaradt. A város fejlődésének legvirágzóbb korszakát a XVIII. században élte - 1756-1776-ig Horvátország fővárosa volt. 1776-ban tűzvész vetett véget a fénykornak, de szerencsére a barokk városmag a mai napig fennmaradt.

Napjainkban Varazd városa Európa egyik legöregebb várával, számos templomával és festői panorámájával Horvátország legszebben megőrzött barokk építészeti emléke. A parkok és virágoskertek, valamint a világhírű városi temető sajátos hangulatot varázsolnak az idelátogatók köré. A város színvonalas kulturális életét tükrözik a gazdag múzeumi gyűjtemények is pl.: a Történeti Múzeum, az Etimológiai Gyűjtemény, a Régi és Új Mesterek Képtára, a Képzőművészeti Galéria és a számos hangversenyterem is. Büszkén emeljük ki Varazd gazdag zenei hagyományait, amelyek a már 30 éve hagyományosan megrendezésre kerülő nemzetközi barokk zene fesztiválon ( Varazdi Barokkestek) élnek tovább.

Varazd polgárai mindig is szívesen kötöttek barátságot akár egyénileg, akár városi szinten külföldi partnerekkel. Mindenki, aki munkája, nyaralása, politikai vagy gazdasági kapcsolatai révén Varazdba látogat, tapasztalhatja, hogy Varazdon legendás vendégszeretettel fogadják. A város a közép európai civilizációs és kultúrkörhöz tartozik és e térség iránti nyitottságával, kapcsolatok kialakításával e jellegét továbbra is meg kívánja őrizni.

Finnország a legújabb területi felosztás szerint 5 régióból áll. Varkaus az Ita-Suomi (Kelet-Finnország) régióban található, amelynek központja Mikkeli város. Varkaus 1929-től önálló közigazgatási egység, 1962-ben kapott városi rangot. Lakosainak száma jelenleg 23.667, területe 112 km2, amelynek egyharmada víz. Számos híd, csatorna és a kémények - ez a jellegzetes varkausi városkép.

Varkaus döntően iparváros, legnagyobb jelentőségű a papírgyár és a fűrészüzem. Az ipar elsősorban exportra termel, a varkausi gyárak a világ minden részén rendelkeznek képviseletekkel. A lakosság mintegy fele az iparból él. 1998-ban a munkanélküliségi ráta 18,8%-ot tett ki.

Varkaus egyik legnépszerűbb nevezetessége az 1988-ban alapított Mechanikus Hangszerek Múzeuma, amely egész Skandináviában egyedülálló. 1988-ban a múzeumot Finnország legkiemelkedőbb turisztikai célpontjának választották. A zenei múzeum jól illik Varkaus tradícióihoz, hiszen az éneklés és zenélés örömeinek - a múlt század óta - különböző kórusokban, zenekarokban, csoportokban minden korosztály hódol.

Varkaus nemzetközi kapcsolatokat tart fenn Sandvikennel (Svédország), Rjukannal (Norvégia), Nakskovval (Dánia), Pirnával (egykori NDK), Rüsselsheimmel (NSZK), Petroskoijal (Oroszország) és Zalaegerszeggel. Varkaus és Zalaegerszeg közötti kapcsolat városunk legrégebbi testvérvárosi kapcsolata, amely 1977. óta áll fenn.

Zalaegerszeg Városi Tanácsa 1977. június 16-i ülésén fogadta el a határozatot a hivatalos baráti kapcsolatok felvételéről. Az azóta eltelt időben Varkaus és Zalaegerszeg számos iskolája, intézménye és szervezete közt jött létre közvetlen kapcsolat, többek között a Liszt Ferenc Ált. Isk. énekkara, a Zrínyi Miklós Gimnázium és a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárai, tanulói és különböző művészeti csoportok jártak Finnországban és fogadtak itthon finn vendégeket.

Zalaegerszeg mindig képviselteti magát a rendszeresen megrendezésre kerülő Finn-Magyar Testvérvárosok találkozóján. Városunkban már 19 éve működik a Finn-Magyar Baráti Társaság zalaegerszegi szervezete. 1996 óta pedig a zalaegerszegi Evangélikus gyülekezet is rendelkezik testvérgyülekezettel Varkausban

Zenica városa Zenica-Doboj Kanton székhelye, lakosainak száma kb. 145.000. A Bosna folyó völgyében terül el, amely a város közepén keresztül különösen szép kanyarulatot ír le.

Zenica városi része különböző történelmi korokban alakult ki, időrendben a neolit, az illír, a római, a Bistua Nuova korában. A legjelentősebb régészeti lelet (II-IV. sz.-ból) egy korai keresztény kettős bazilika romjai.

A középkorban Bosznia politikai függetlensége szorosan összefonódott Zenicával. A közelben épített Vranduk város, a bosnyák királyok székhelye volt.

Az ottomán uralom ideje alatt (1463-1878) a kereskedelmi útvonal irányának megváltozása határozta meg a város szerepét, így Zenicában számos mecsetet (Ahmed szultán, Osman Celebi, Sejmen, Jalija), érdekes sírhelyeket, karavánszerájt stb. építettek.
Egy 1697-ből származó útleírásban Zenicát a Nílus Deltájához hasonlították, ahol dinnyék teremnek. Feltételezik, hogy Zenica lakosainak száma a meghatározó bosnyák etnikai csoporttal kb. 2.000 fő volt. A szerbeket és horvátokat a történelmi források a XVIII. sz. végén, míg a zsidókat a XIX. sz.-ban említik. Szavoyai Jenő 1697-es támadását és pusztítását követően a stabilizáció korszaka jött, amelynek során megteremtődtek az adminisztráció, a városiasodás, az üzleti élet és a topográfia feltételei, és létrejött egy városias központ.

A XX. sz. küszöbén nagy fellendülés volt tapasztalható. (A lakosok száma többszörösére emelkedett, 1910-ben 7.215 ember élt itt.) 1882-ben megépült az ortodox templom, 1910-ben két katolikus templom, 1903-ban a zsinagóga. Épült számos hotel, iskola, vízvezeték, modern utak stb.

1941-1945 között, a fegyveres felkelés előkészületeinek idején aláírták a híres Zenicai Nyilatkozatot (1942), amelyben a muzulmánok szót emelnek a cigány lakosság megmentése érdekében a fasiszta üldöztetéssel szemben. Ez világosan mutatja, hogy Zenica lakossága kölcsönös toleranciát mutatott, miközben saját életéért is küzdött.
Bár Zenicát általában ipari központnak tartják, jelentős a zenei, színházi, művészeti élet. A Szimfonikus kamarazenekar, a Boszniai Nemzeti Színház, a Művészeti Galéria - csak néhány példa a város lüktető kulturális életéből, amely a háború okozta változások és

szenvedések után új utak keresését tűzte ki célul.

Az idelátogatók tapasztalhatják a zenicai polgárok vágyát, hogy városukat a tolerancia és a szabadságszeretet érzésével közelítsék meg.

Zenicában több évszázadon keresztül éltek egymás mellett a különböző kultúrák és vallások, amely ma a várost az interkulturális párbeszéd és együttélés helyszínévé teszi.

Zenica megpróbál feleletet találni a XX. századi poszt-kommunizmus és háború utáni gyökeres változásokra. Fáradozásai során várja a támogatását mindazoknak, akik az emberi jogok és a szabad egyéniségek társadalmának szószólói, és egy olyan új európai társadalom építői, amely az emberek közötti szolidaritáson alapul.
Zalaegerszeg és Zenica 1999-ben vette fel egymással a hivatalos kapcsolatot.