2013.08.19

Adj hálát a kenyérért! „Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból! Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint!” (2Móz 12,17) Vajon mi mindenre alkalmazható a kenyér? Kizárólag a táplálkozásban van szerepe, vagy másra is jó?

Jelen igében a kenyér nem csupán Isten fizikai gondviselésére hivatott emlékeztetni, hanem az ember lényének egészére irányuló szabadítására. A pászkavacsorával induló kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból való menekülés körülményeit idézte fel.

A kovász nélkül készült kenyér duplán praktikus volt, hiszen egyrészt – a kelesztési idő mellőzésével – a sietségnek kedvező módon hamar elkészült, másrészt a forró, sivatagi viszonyok között is sokáig eltartható maradt. Ennek az ünnepnek több szempontból is újszövetségi „jogutódja” az úrvacsora, amelynek kenyere ugyancsak nem éhséget csillapító szerepet tölt be, hanem a mi nagy szabadulásunkról (megváltásunkról) beszél.

A mai napon államalapításunk mellett immár kitörölhetetlenül az új kenyérről is szól az ünnep. Lám, milyen széles ölelésű legegyszerűbb táplálékunk, s talán a legsokszínűbb, legváltozatosabb funkcióval bír! Elemi ételünk minden falatjánál jusson eszedbe, hogy Isten a történelemben és személyes sorsodban egyaránt munkálkodik! Ő az, aki mind a hazával, mind a kenyérrel megajándékoz, de mindenekfelett teljes szabadulást hoz.