Závodszky Istvánról azt kell tudni, hogy a II. világháborúban a Don kanyarban harcoló zalaegerszegi zászlóalj géppuskás századának parancsnoka volt, és az ezer fős alakulatból ő vezette haza a 200 túlélőt.

A zalai 17. gyalogezred alá tartozó III. zalaegerszegi zászlóalj történetéről; immár a legfrissebb adatokat is ismertek.

A zalaegerszegi zászlóalj - mintegy 1000 fő - ünnepélyes búcsúztatás után indult útnak 1942. május 2-án a Kazinczy térről. Júliusban és novemberben néhány száz főnyi menetszázadokat küldtek még utánuk, így összességében 1943 januárjáig 1400-1500 ember vett részt a megyeszékhelyről és környékéről a harcokban. Závodszky István vezetésével '43 májusában ehhez képest mindösszesen kétszázan tértek haza. Az alakulat legalább 2/3 hadifogságba esett, meghalt vagy megsebesült.

- A katonák egy része azonban a hiedelmekkel ellentétben nem a visszavonulás során esett el. A köztudatban a magyar 2. hadsereg sokáig, mint visszavonuló alakulat élt, de éppen a zalaegerszegi zászlóalj a jó példa arra, hogy nagyon is harcoló, aktív alakulatokról volt szó. A III. zászlóalj ugyanis egyrészt - az "utóvédek utóvédjeként", mintegy két héttel a többiek után - a legutolsóként hagyta el a doni védőállásokat 1943 januárjában. Ugyanakkor mindjárt a történet elején is tűzvonalba kerültek, mert már az 1942 nyarán meginduló német offenzívába is bekapcsolódtak. Sztálingrád irányában, a támadások bal szárnyához, vagyis az északi részre vezényelték őket. A tyimi áttörés során azonban már megtizedelődött a zászlóalj.

A Donhoz érve, Voronyezs alatt aztán ők foglalták el a legészakibb állásokat. Közvetlenül velük szemben alakítottak ki az oroszok egy hídfőállást, amit a zalaiak maguk között egyszerűen csak "gennyfoltnak" neveztek.

- Rengeteg új dokumentum került a birtokunkba az elmúlt időszakban – mondta Molnár András a Levéltár igazgatója. Katonai iratok, naplók, visszaemlékezések, térképek, sajtóanyagok és több száz - eddig családtagoknál, hozzátartozóknál megbúvó - korabeli fénykép gazdagítja a gyűjteményt. Ezek között szép számmal vannak olyan felvételek, melyek a zalaegerszegi zászlóalj géppuskás századának parancsnoka, Závodszky István hagyatékából származnak. Szintén nagy segítség az a személyes visszaemlékezésekből álló anyag is, melyet Béres Katalin történész, a Göcseji Múzeum muzeológusa gyűjtött húsz évvel ezelőtt. A túlélőkkel készült beszélgetések, a hátrahagyott iratok és fotográfiák tökéletesen kiegészítik egymást, kiegyensúlyozott képet adva a fronton harcoló katonák mindennapjairól, és a világháború ezen szakaszának politikai taktikáiról - folytatta az igazgató.

A zászlóalj történetének vannak további érdekes epizódjai is. Molnár András ezek között említi például azt a szép összefogást, melynek eredményeképpen sikerült haza csempészniük a város egyik ismert orvosát, dr. Mike Gézát. A sebész a kőszegi zászlóaljjal, munkaszolgálatosként került a frontra, ám az az alakulat, melynél feladatot teljesített, szinte teljesen elpusztult. Závodszky István százados, és társai a visszavonulás során a veszélyekkel szembenézve vállalták, hogy hazahozzák a doktort, akit ha kellett tiszti egyenruhába öltöztetve bújtattak. Menet közben aztán a visszavonuló zászlóalj orvosa is lett: sok sebesültet, beteget, legyengült, végtagfagyással küzdő katonát ápolt és mentett meg.