2019, furcsa leírni és kimondani ezt az évszámot. Jövőre már hússzal végződik az új szám. Szinte hihetetlen, hogyan repülnek ezek a számok életünkben. Ezektől a pörgő évszámoktól a lényeges dolgok még nem változnak meg, hiszen holnaptól is tél lesz, ha nincs is hó, másodikán kezdhetünk ismét dolgozni, a gyerekek harmadikán iskolába járni.

A változásnak nem most, ebben a néhány napban van jelentősége, hanem később, amikor visszatekintünk a régmúlt történéseire. Számomra nagyon emlékezetes az 1969-70-es karácsonyi-szilveszteri időszak. Akkor kollégistaként három nap várakozás után tudtunk csak hazautazni szüleinkhez, mert olyan mennyiségű hó hullott, hogy még a vonatok sem tudtak elindulni a vasútállomásról. Három nap várakozás után nagy nehezen elindulhattunk, de a Csömödérig tartó egy órás út, három óráig tartott. Ugyanis kidőlt fákat és egyéb tereptárgyakat kellett eltávolítani sínekről. Csömödérben aztán egy olajipari cég melegedőjében töltöttünk még néhány órát, mert a Zalaegerszegen rekedt tanácselnökünk hazagyalogolt 13 km-re lévő kisfalunkba, ahol riasztotta szüleinket. Lovas szán érkezett értünk, hogy a bőröndjeinkkel hazaszállítsanak bennünket.

Sok barátunk születésnapjára igyekszünk olyan ajándékot adni, melyből kiolvashatják a születésük évében történt eseményeket, történéseket. Ehhez segítséget nyújt a könyvtárunk, ahol az egykori, akár az ötvenes évek újságaiból másoltathatunk cikkeket, oldalakat, vagy a Múlt-Kor online rendszeréből tölthetjük le, hogy mi történt a szülinapunkon az országban és a világban. Sok-sok meglepő cikket olvashatunk, amelyek a születésünk évében történtek: sportesemények, nagy koncertek, politikai hírek, találmányok. Jól mutatják azt a kort, amelyben megszülettünk.

A közelmúltat még nehéz értékelni, de ha már lezártuk a 2018-as évet, rátekinthetünk, és megkérdezhetjük magunktól, milyennek látjuk így, hogy már elmúlt. Mit hozott számunkra? Elégedettek voltunk-e vele? Most még frissek az emlékek.

Választási év volt. Jól választottunk? Azt kapjuk, amit ígértek politikusaink? Jobb lett a magyar foci, vagy tovább menetel-e ZTE FC, bejut-e kosárcsapatunk a rájátszás elitjébe? Hogyan foglalkoznak velünk a kórház sürgősségi, vagy egyéb osztályain?

Most elkezdődik egy új év, még eldönthetjük, mire fordítjuk a rendelkezésünkre álló időt és energiát. A válasz sokszor egyszerűnek tűnhet: szeretnék több időt tölteni a szeretteinkkel, kevesebb alkalommal veszekedni, fogyókúrázni, és hálát adni minden napért… Azt azonban most kell elhatároznom, hogy mit fogok tenni mindezért.

Izgalmas kérdések. Ha néhány év múlva visszatekintünk a 2018-as esztendőre, talán azt fogjuk mondani: „emlékszel, rosszul kezdődött, de később megváltozott sok minden.” A politikusok végre összefogtak, nem egymással, hanem az ország és a kisemberek érdekével foglalkoztak. A kórházakban, iskolákban volt WC- és kéztörlő papír, a ZTE FC feljutott az első osztályba, a ZTE KK érmes helyezést ért el. Városunk szemét- és szelektív hulladékgyűjtése megoldódott, tiszta és rendezett a házak környezete. Az Alsóerdőre sétálva úton-útfélen nem a kutyapiszokban, a széttöredezett padokban kell „gyönyörködni”.

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” Idézetek, melyeket mind ismerünk, és álmunkból felébredve is tudjuk: Az ember tragédiájából valók.

„ember: küzdj és bízva bízzál!”

Fotók: a múlt illusztrációi fotóklubos és levelezőlapos régi felvételekről