Egy csésze zöld teához általában elegendő kevesebb mennyiségű tea, mint a fekete teához. Három hagyományos elkészítési módot különböztetünk meg:
A teát felöntjük lobogó forró vízzel. 5 perc után a legtartalmasabb az ital.
Forraljuk fel a vizet, és kb.60 fokra hagyjuk lehűlni. Aztán öntsük fel a teát és hagyjuk 3 percig állni.
Forraljuk fel a vizet, a teát kicsit forrázzuk le és az első főzetet öntsük ki. Aztán a teát másodszorra is forrázzuk le és hagyjuk 2-3 percig állni.
Ezekkel a különböző eljárási módokkal lehet szabályozni a cserzőanyag tartalmat.
A tea nagyon érzékeny természetes termék. Védeni kell a melegtől és száraz helyen tartani. Figyeljen arra, hogy a teát használat után egy zárható dobozba vagy fénytől védve üvegtartóba tegye és jól zárja le, azért, hogy finom aromája ne illanjon el. A fekete teát az ízesített teától, a gyógynövényes és gyümölcsös teától, valamint a fűszerektől külön kell tartani. Így elkerülheti az érzékeny fekete tea más aromák folytán nem kívánt befolyásolását.
Mai, rohanó világban sajnos nem sokszor van időnk egy délutáni teázásra, de egy csésze, melegítő vagy hűsítő, egészséges és finom teával bármikor „bepróbálkozhatunk”.
Kínát tekintjük a tea őshazájának. Kb. 5000 évvel ezelőtt ott írtak először a tealevelek jótékony hatásáról.
A legendák száma,melyek a tea felfedezéséről szólnak, végtelen. Egyike arról mesél, ahogy a véletlen volt az, mely a kínai császárt, Shen Nung (kr.e.2737)-ot, aki a tisztaságra mindig nagyon ügyelt és ezért az ivóvizéet felforralta, a tea ízére vezette: a szél néhány tealevelet a bugyogó vízzel teli edénybe fújt, melyek aranyszínűre színezték a vizet és kellemes aromát kölcsönöztek neki. A császár kipróbálta az italt és azonnal felfrissülve érezte magát. A tea azt követően a „középbirodalom” italává vált.
Csak kr.u.552-ben tanították meg a buddhista szerzetesek a teakészítés művészetét a japánoknak. Hamarosan a teafogyasztást egy részletesen meghatározott szertartással kapcsolták össze. A teaizmus kifejezése, amely sokkal később alakult ki, jól mutatja a japánok majdnem vallásos tiszteletét a tea iránt.
A pompás T'ang dinasztia (kr.u. 618-907) uralkodása alatt a tea Kínában széles körben elterjedt kereskedelmi árucikké vált. A tea így minden társadalmi réteghez került és többé nem maradt a felsőbb körök és a klérus kíváltsága.
A 8. században a kínai Luh Yü néhány teakereskedő megbízásából írt egy háromkötetes könyvet a teáról. Ezzel létre is jött a tea első írott története, amely egyúttal az időközben nagyon kedveltté vált ital dicshimnuszává vált. Luh Yü-t még több generációval később is a tea védőszentjeként tisztelték.
1610-ben érkezett az első teaszállítmány hajón Japánból Jáván át Amszterdamba. Ettől kezdve a hollandok 50 éven át voltak az egyetlen teaimportőrök, akik egész Európát ellátták az itallal. 1669-ben az angolok is beszálltak ebbe az üzletbe. A teaimport monopóliumát az általuk alapított Kelet Indiai Társaság egészen 1833-ig birtokolta. A szárazföldön is megtalálta útját a tea Európába. A 17. század közepén egy karavánnal 200 csomag tea érkezett Mongóliából születésnapi ajándékként I. Mihály, az első orosz Romanov császár számára. A karavánok Pekingből a Gobi-sivatagon át vonultak, át Szibérián, a Bajkál-tó mellett és tovább a Volga felé. Még a 19.századig is azt mondták az orosz karavánteáról, hogy jobb a minősége, mint a tengeri úton szállított teának, melyet nedves, kátrányos és dohós szagú rakodóterekben tartottak. Ezt a teát cukrozták a kellemetlen mellékíz miatt.
1662-ben történt meg a teaóra hivatalos bevezetése az angol király, II. Károly udvarában. Ezzel a tea Európában is társadalmilag elismertté és a legfontosabb kereskedelmi áruvá vált.
A 17. század végén angol bevándorlók magukkal hozták a teát az USA-ba. Idővel itt is egyre több rajongója lett a teának, különösen a magasabb körökben, akik akkoriban tea összejöveteleket rendeztek. 1760 körül a tea a harmadik helyen állt az Új-Angliába importált áruk között. Ezzel Anglia, mely a Hétéves háború során pénzügyi válságba került, új bevételi forrást talált. A teát magas adókkal terhelték meg. Az egész országban ez heves ellenérzést váltott ki. A Kelet-indiai Társaság ( a legnagyobb tea kereskedelmi társaság) erre azonnali adócsökkentést kezdeményezett. Túl későn, az emberek bosszút forraltak. 1773 december 16-án Boston-ban a Szent András szabadkőműves-páholy tagjai mohikánoknak öltözve megcsáklyázták a Kelet-indiai Társaság kikötőben álló hajóit és 342 doboz teát a fedélzetről a vízbe dobáltak. Ez az eset, mely „bostoni teadélutánként” híresült el, az angol uralom elleni szabadságharc kezdetét jelképezi Amerikában.
1834-ben William Bentinck jelentős ösztönzést adott az indiai teatermesztésnek. Kína ezért elveszíti addigi jelentős teatermesztés-monópoliumát.
A teaimport monopólium vége után a brit hajózásnak 1834-től mindenekelőtt az amerikai oldalról erős vetélytársa lett. Hogy ezt a versenytársat kordában tartsa, megépítették a teaszállító hajót, az ún. Teaklippert: négy vagy több árbocú vitorlás hajók, éles hajóorral és karcsú hajótesttel. Viszonylag nagy rakodókapacitással rendelkeztek alacsony összsúly mellett és nagy sebességet tudtak elérni. Az egyik leghíresebb brit teaklipper az 1869-ben épített Cutty Sark, amely még ma is Greenwich-ben, a Temze partján látható. 1869-ben nyitották meg a Szuezi csatornát is, amely a teaültetvények felé kb.7000 km-rel megrövidítette az utat. Ezáltal lehetségessé vált a teaszállítás a gőzhajók számára is, melyeknek elég lehetőségük volt így, hogy az út során szenet tudjanak elraktározni. Eljött a teaklipperek vége, a modern kereskedelmi hajók időszaka kezdődött el.
A 20.század kezdetén divattá vált, hogy elmenjenek az emberek teázni. Egyre több „teaház” és szálloda kínálta az ötórai teát, az un. tea-time-t, és tea menüket. A 1913 körül Argentínából importált tangó különösen vonzóvá tette az ötórai teá-délutánokat. Az összehasonlíthatatlan tánctea-összejövetelek voltak a csúcspontjai a 20-as évek aranykorának. A sajtó folyamatosan növekvő őrületről számolt be a "tea-tangó" kapcsán.
A tea ma a kb. 3.5 millió tonna éves világtermeléssel (Forrás: Német Teaszövetség) a föld legnépszerűbb itala és a víz után ezt isszák a leggyakrabban.
Városunkban is találnak olyan vendéglátó helyeket, ahol ismerik a teafőzés művészetét és a vendégek hódolhatnak szenvedélyüknek. Tekintsék meg a céges adatbázisunkban ajánlatainkat!
Szóljon hozzá...
Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | 3 | ||||
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |