Németh János (Zalaegerszeg, 1934 . március 16.) Kossuth-díjas magyar szobrász, keramikus. Művészetére erőteljesen hatott a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Alkotásainak anyaga jellemzően agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez kötődő kerámia relief-ek (faliképek), ill. kerámia domborművek. Az AIC és a Hungária 24 művészcsoportok tagja.
Művészi életútja
Zalaegerszegen született, 1934-ben. Nemcsak apja, hanem már nagyapja is keramikus volt. 1953-ban került az Iparművészeti Főiskola kerámiai tanszékére, ahol Borsos Miklós és Gádor István tanítványa volt. Diplomamunkája - a „Kakas” - már sejtette, hogy a magyar kerámiaművészetben új hang van kialakulóban. Nemcsak a téma volt az eddigiekhez képest szokatlan, hanem a kifejezés, a megmunkálás módja is. A kakas testét, nyakát, taraját, szárnyát, sőt még lábát is fazekaskorongon készült elemekből állította össze. Ezzel Németh János a fazekasság munkaeszközéhez, a koronghoz nyúlt vissza, és a későbbiekben is - szinte kizárólag - ezzel készítette alakjainak, figuráinak alkotóelemeit.

A Zalaegerszegi Kályhagyár tervezőjeként Zalaegerszegen telepedett le, később itt lelt műteremházra. Sikeres művészi pályafutása során is hű maradt városához, annak megbecsült – szeretett - polgárává vált.
Alkotóművészként első, önálló kiállításán 1961-ben Zalaegerszegen és Nagykanizsán mutatkozott be. Ezt az anyagot 1962-ben, Veszprémben is bemutatták. A sikeres indulást a kísérletezés, a kutatás éveinek viszonylagos csendje követte.
1965-től megsűrűsödtek szereplései: nemcsak a hazai, hanem a külföldi képző- és iparművészeti kiállításoknak, biennáléknak is állandó és sikeres résztvevője.
Az alakos kerámiák
A családi hagyományok, a fazekas élet emlékei állandó ihletői. Az „Öreg fazekas”-ban nagyapjának állított emléket, ezért figurájának karakter- hitelességére is ügyelt. A „Korongos”-ban már kevésbé kötötték a hagyományok, a figura mozgalmasságára, dinamikájának kifejezésére is törekedett.
Művészetében azok a vonások erősödtek fel, melyekkel aztán el is kötelezte magát: nem a szobrászi megoldás módszerei érdeklik, hanem a fazekaskoronggal való művészi átalakítás lehetőségei. Arra törekszik, hogy a látványt forgástestekből építse fel. Az ő útja is - miként a fejlődésé általában - az egyszerűtől a bonyolult felé haladt. Az egyalakos figurákat két-, majd többalakos kompozíciók követték.
Az alakos csempék
A Zalaegerszegi Kályhagyár tervezőjeként korán, már indulásakor, csempék tervezésével is foglalkozott. Alakos csempéin a gótika reminiszcenciái érződnek, de a kezdeti években még nem vitte át csempére a forgástestes figura-kialakítás módszerét.

Fejlődésének második szakaszát - kb. a 60-as évek közepét - a két technika szerencsés ötvöződése jellemzi. Ezzel a kifejezés olyan korlátlan lehetőségeit teremtette meg, melyekkel kevés keramikus dicsekedhet. Művészi világa kitágult. Míg egy- vagy kétfigurás kerámiái pusztán egy-egy mozdulat, állapot kifejezésére alkalmasak, a figurák halmozásával és a háttér színhelyet, illetve díszletet teremtő lehetőségével a komplexebb mondanivaló kifejezési lehetőségei is megteremtődtek. Ezzel ugyan túlment a népi fazekas művészet mondanivalójának hagyományos keretein, de a népművészetén - amely ennél lényegesen tágabb - belül maradt.
Kerámia falképek
Újabb fejlődési szakaszát bizonyos intellektuális elmélyedés, az élet-, természet-, társadalom törvényszerűségeinek kutatására, értelmezésére és megmutatására való törekvés jellemzi: megragadni a rend lényegét, a törvényszerűségek meghatározottságát, s megfogalmazni mindezt a művészet nyelvén - a művészeti törvényszerűségek eszköztárával.
A XX. század utolsó évtizedeiben a fali kerámia sajátos stílusát alakította ki. Síkból kidomborodó alakjai, a fák, házak és más tájelemek mind-mind a látvány forgáselemekre redukált változatai. Ezzel az eljárással nemcsak fogalmazásmódja válik sommásabbá, összefoglalóvá, hanem - elemeinek korongoltsága következtében - sikerül a kerámia anyagszerűségén belül maradnia és alakjainak olyan kifejezést kölcsönözni, mely úgy népi, hogy egyben klasszikus is.
Nem lírikusként, hanem epikusként reagál az élet jelenségeire. Művészete nem pusztán a látvány pillanatnyi erejével bűvöl el, hanem összefüggéseket közöl, az események, történések között felsejlő ok-okozati kapcsolatok felderítésére ösztönöz.
A plasztikus falképek formájában találta meg gondolatainak legmegfelelőbb közlésmódját. Korongolt kis- és nagyplasztikái, vagy plasztikus falképei a valós élet tükröződései, bár munkái között a görög és római mitológiai figurák is egyaránt szerepelnek. Előadásmódja a klasszikus figurákon is megőrizte népies hangvételét. Állatfigurái sommás megfogalmazásuk ellenére anatómiailag hitelesek, bár érződik rajtuk, hogy alkotójuk a népművészet tradícióin nevelkedett.
Művészetének értékei
A „művész” Németh János nagy vállalkozása, úgy tűnik, hogy sikerült. Kerámiáin a rend, a szigorú törvényszerűségek uralkodnak. A rend szerkezete, belső lényege, mélyének feltárása érdekli, bármi is legyen kerámiáinak témája. Művészetének sajátosan intellektuális vonása ez, jóllehet nem hanyagolja a művészi ábrázolás immanens törvényeit, de művészete nem redukálódik elvont tartalmak jelrendszerévé. Tiszteletben tartja a művészi szerkesztés, a kompozíció törvényeit, munkái összefogottak, tömören komponáltak.
”Kompozícióinak sajátos vonása a középpontúság, mellyel szinte kijelöli az ember helyét, a szélesen kitekintő, a titkokat, az ismeretlent feltáró emberét, aki tudatosan és felelősségteljesen, lehetőségének felismerése alapján, mindinkább előrehatolva a megismerésben, egyre nagyobb távlatokat tekint át és egyre mélyebbre lát. ..... Soha nem maradhat kívül, nem lehet magányos, mert sajátja az értelmes élet. Művészete a magány, az elszigeteltség értelmes tagadása. Ebben fejeződik ki a művész intellektuális humanizmusa és annak művészi szublimációja." (K.I.)
Németh János emberként és művészként az maradt, aminek a 60-as évek elején indult. A vidék, a hegyes-dombos zalai tájak szerelmese. Kerámiáin a vidéki élet szépségei tárulkoznak fel. Korongolt, figurális plasztikáin - akár embereket, akár állatokat ábrázol - megmutatkozik vidám, derűs egyénisége. A természeti formák ereje, szülőföldjének növény- és állatvilága - s az ezzel való bensőséges kapcsolat - eleve kizár látásmódjából minden ügyeskedést, epigonizmust. Formavilága számos asszociatív hozzáadás ellenére a természeti elemekből formálódik és alakul műalkotássá.
Kerámiáin ez a súlyos tartalom - talán éppen mert optimistán foglal állást az élet kérdéseiben - dekoratív, helyenként meseszerű – mondhatnók: anekdotázó - megfogalmazásban jut kifejezésre. Ez azonban nála nem a színekben és a könnyedségben mutatkozik meg, hanem mélyebb gyökerű. A rend ritmikája, harmóniája, a szerkezet, a törvényszerűség esztétikája, a szabályok szépsége az, amit kifejezésre juttat. A művész állásfoglalásának érzelmi vetülete: az értelmes élet öröme.
Jelentős alkotásai

Kakas 1959. Iparművészeti Múzeum
Nyár (relief)1972. Művész tulajdona
Ősz (relief) 1972. Műv. tul.
Pásztor (plasztika) 1972. Műv. tul.
Busóskorsó 1971. Műv. tul.
Filozófusok (relief) 1967. Göcsej Múz.
Kikötő tál 1970. Műv. tul.
Dragonyos (relief) 1972. Műv. tul.
Műlovarnő (Plastika) 1973. Műv. tul.
Teremtés (relief) 1973. Műv. tul.
Trójai faló (plasztika) 1968. Műv. tul.
Házaspár (kettőskorsó) 1970. Műv. tul.
Európa elrablása (plasztika) 1973. Műv. tul.
Kanonok-korsó 1969. Műv. tul.
Vénusz születése (relief) 1971 Műv. tul.
Korpusz (fali plasztika) 1971. Műv. tul.
Köztéri művei
Szala vármegyei koronaőrző című műve a zalaegerszegi Kvártélyház utcafrontján
Göcsej című domborműve a budapesti Népligetben
kerámia falikép (1960, Balatonföldvár, Iskola)
kerámia falikép (1965, Szombathely, Egészségügyi Gyermekotthon)
dombormű és plasztika (1969, Harkányfürdő)
dombormű (1970, Rédics, határállomás)
kerámiaoszlop (1970, Budapest, mezőgazdasági kiállítás)
dombormű (1971, Zalaegerszeg, fedett uszoda)
dombormű (1972, Kenyeri, Művelődési Ház)
Göcsej-dombormű (1973, Budapest, Népliget, Centenáriumi park)
dombormű (1974, Zalaegerszeg, Megyei Kórház)
kerámiaplasztika (1974, Helsinki, Magyar Nagykövetség)
dombormű (1976, Lenti, Művelődési Központ)
dombormű (1976, Zalaegerszeg, Petőfi Laktanya, Csapat Művelődésii Otthon)
dombormű (1978, Nagykanizsa, Művelődési Központ)
Neptun-kút (1979, Zánka, Úttörőváros)
térfal (1980, Nagykanizsa)
térplasztika (1980, Kecskemét)
térplasztika (1981, Újdelhi, Magyar Nagykövetség)
kerámiakút (1982, Zalakaros, Magyar Hajó- és Darugyár üdülője)
dombormű (1983, Zalaegerszeg, Keresztury-ház)
díszkút (1984, Nagyatád)
dombormű (1986, Zalaegerszeg, Kígyó patika)
dombormű (1986, Lendva, Lipa Szálló)
dombormű (1988, Zalaegerszeg, Kölcsey Gimnázium)
dombormű (agyagmázas samott, 1990, Canberra, Magyar Nagykövetség)
dombormű (1991, Hévíz, Hotel Carbona, gyógymedence)
Elesettek emlékműve (mázatlan samott [Szerdahelyi Károllyal], 1991, Zalaszentiván)
Életfa és Kinizsi Pál-dombormű (1992, Zalaegerszeg, Mezőgazdasági Szakiskola)
Hadik Mihály-dombormű (1992, Lendva)
Halász emlékmű (kerámiaplasztika, 1993, Vonyarcvashegy)
Évszakok (agyagmázas samott dombormű, 1994, Budapest, Magyar Nemzeti Bank székház)
Báthori István-dombormű (1994, Zalaegerszeg, Báthori u. 9.)
Szent Rókus-dombormű (mázas kerámia, 1995, Zalaegerszeg, Postabank székház)
férfi dombormű, Szent Rókus-dombormű (samott, 1996, Sopron, Táncsics Mihály u. 11., borozó).
Egyéni és csoportos kiállításai
1960: Budapest, IV. Országos Iparművészeti Kiállítás
1960, 1967: Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg;
1961: Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa; Művelődési Ház, Veszprém;
1967: Zalaegerszeg Önálló kiállítás
1969: Derkovits T., Budapest; TV Galéria; Nottingham; Rotterdam
1970: Képcsarnok, Zalaegerszeg; Pécs: II. Országos Kerámia Biennálé, Faenza: Nemzetközi Kerámia Biennálé
1971: Vilniusi Nemzetközi Biennálé; Faenza: Nemzetközi Biennálé
1973: Pécs: III. Országos Kerámia Biennálé, Siklós: Kerámia Szimpozion
1973: Csók Galéria; Göcseji Múzeum (Gyűjteményes K.), Zalaegerszeg;
1975: Zwinger, Kőszeg; Művelődési Ház, Sopron;
1976: Műcsarnok; Népház Galéria, Tatabánya;
1982: Csepel Galéria; Vaszary Képtár, Kaposvár; Handwerkskammer, München; Városháza, Sommerhausen;
1983: Lamberg-Kastély, Mór;
1984: Városi Könyvtár, Győr; Városi Hangverseny- és Kiállító terem, Zalaegerszeg;
1985: Képtár, Nagykanizsa; Fészek Klub;
1986: Várgaléria, Lendva; Kiállító terem, Muraszombat;
1988: Budapest: Vigadó Galéria; Sárvár: Nádasdy-vár;
1989: Reism., Mannheim; Városháza, Giengen;
1993: Kiállító terem, Révfülöp;
1994: Városi Hangverseny- és Kiállító terem, Zalaegerszeg; Kálmán I. Múzeum, Siófok;
1995: Nagy Gyula Galéria, Várpalota; Csontváry T., Budapest; Gödöllői Galéria, Gödöllő;
1996: Várgaléria, Laško; Városi Múzeum, Žalec;
1997: Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa; Palme H.; Városi Galéria, Trzic; Városi Galéria, Muraszombat;
1998: Vaszary Képtár, Kaposvár;
2008: Vitalitas Galéria, Szombathely.
2010. május 13-án alkotásaiból állandó kiállítás nyílt Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumban.
Kitüntetések, díjak
1968: I. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, III. díj
1970: Munkácsy Mihály-díj III. fokozat
1973: SZOT-díj
1975: Zalaegerszeg, Pro Urbe érem
1978: Érdemes művész
1980: Kulturális Minisztérium nívódíja
1981: Művészeti Alap díja
1994: MKT díja; Zalaegerszeg város díszpolgára
1996: Gádor István-díj
2008: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
2014: Kossuth-díj
GRATULÁLUNK VÁROSUNK DÍSZPOLGÁRÁNAK!!!
Fotó: Seres Péter