2014.02.25

Újratemették az andráshidai templomot építtető kegyúr földi maradványait. A 750 éves csontokat tavaly novemberben találták meg a felújításra szoruló épületben. A helytörténeti kutatások szerint Fábián fiát, Andornakot, a rekonstrukciót követően, a hagyományos, katolikus temetésrend szerint helyezték vissza a sírjába.

Tavaly novemberben, egy régészeti feltárás során találták meg a 750 éves csontokat rejtő sírt az andráshidai templom közepén. A középkori síremlék az egykori templomépíttető András földi maradványait őrizte. A nemes csaknem 750 éve halt meg.

Szász Zsombor, a Jézus Szíve Plébánia káplánja arra hívta fel a figyelmet, hogy Fábián fia, András fontosnak érezte, hogy az andráshidai templom felépüljön.

A régészeti leletek azt mutatják, hogy a középkorban tűzvész pusztított a templomban, ahogy tűzeset okozott károkat 2012-ben is, ezért volt szükség a felújításra. Így a templomépíttető sírja csak most kerülhetett vissza egykori helyére az oltárral szemben, a templom padozata alá.

A kutatók azt remélték, hogy a kegyúr sírjában találnak olyan, az egykori viseletéhez tartozó tárgyakat, amelyek segítenek pontosítani a templom építésének idejét, de nem bukkantak ilyen leletre. Az egykori koporsó fájából próbáltak ép darabokat kiemelni, hogy vizsgálatokkal állapítsák meg az építés idejét, de a fa rossz állapota miatt nem sikerült értékelhető mintát venni. A római katolikus templom rekonstrukciójának költsége mintegy 20 millió forint. A Jézus Szíve Plébánia 8 millió forintot nyert el ehhez pályázati támogatásként, és az adományokon kívül az egyházmegye és a zalaegerszegi önkormányzat is hozzájárult a költségekhez.

Az önkormányzat tavaly négy, idén pedig nyolc millió forinttal támogatta a templom felújítását. A térség legrégebbi templomát a teljes felújítást követően újraszentelik.

A feltárás rövid története:

2012-ben a fal vizesedése miatt felújítási munkálatok kezdődtek az andráshidai templomban, melyet a korábbi, 1996-os felújítás során használt cementes vakolat okozott. Tavaly ősszel a karzaton elektromos hiba miatt tűz keletkezett, melynek füstje a templom boltozatát bekormozta. Az újabb kár a templom teljes rekonstrukcióját szükségessé tette.

A felújítási munkálatok idén nyár végén kaptak lendületet, melynek során a múzeum munkatársai régészeti szakfelügyeletet végeztek a szigetelési munkálatok közben. Ekkor terelődött szakmai figyelmünk az épületre. A felújítás első szakaszában, a Simon Anna művészettörténész által elvégzett szondázó falkutatás számos építéstörténeti kérdést vetett fel, melyeket csak régészeti feltárással lehetett megválaszolni. A feltárást a felújítási munkálatok üteméhez igazodva, Zalaegerszeg önkormányzatának nagymértékű támogatásával végeztük el.

A munkálatok során célunk volt, hogy kiderítsük a 13. század második felében épült román templom eredeti, késő Árpád-kori apszisának formáját – melyet az 1785. évi felújítás során elbontottak –, ugyanis a falkutatás eredménye poligonális szentélyzáródást sejtetett, mely már a koragótika felé mutat.

A feltárás során megtaláltuk az egykori apszis hajóból indított falszakaszait, ugyanakkor sajnálattal állapítottuk meg, hogy az egykori fal nagy részének helyén csak az alapozási árkot áll módunkban megvizsgálni. Az árok felmérése során lettünk figyelmesek arra, hogy az északkeleti szakaszon tompaszögben megtörik az alapozási árok. A fennmaradt falindítások is tompaszöget zárnak be a ma is álló főhajó falaival. A falindítások és az alapozási árok jellemzői a poligonális szentélyzáródást valószínűsítik.

Az új információk szükségessé tették a kegyúri sír feltárását, melytől azt reméltük, hogy tartalmaz olyan viselethez tartozó tárgyakat (övcsat, sarkantyú), melyek segítenek pontosítani a templom építésének korát. A sír pontos lokalizálását lehetővé tette, hogy megtaláltuk az oltár helyét. A középkorban a kegyúr egyik fontos joga volt az oltár előtt lévő fő helyen temetkezni, ide általában a templom építtetőjét temették. A sír helyének kutatása során egy érdekes temetkezésre akadtunk. A templomalapító végső nyughelye fölé a későbbi időszakban egy gyermeket temettek, akinek a lábai között bőrszerű maradványokat találtunk. (A maradvány eredeti rendeltetésének kiderítése további vizsgálatokat igényel.)

A kegyúri sírt 220 cm mélységben találtuk meg, a csontváz fakoporsóban feküdt. A sírt még a középkor folyamán, a később odatemetett halottak sírgödrének ásása közben megbolygatták. Leletet sem a bontás során, sem pedig a sír felszedése során nem találtunk, ezért a koporsó fájából dendrokronológiai vizsgálatok céljára próbáltunk ép darabokat kiemelni, azonban rossz állapotuk miatt nem sikerült értékelhető anyagmintát nyernünk.

A források megemlékeznek a sír lehetséges tulajdonosáról. A templomhoz tartozó Andráshida (akkoriban még Lovászi néven emlegetik a források) birtokosa ekkoriban a Terjék nemzetség, akinek egyik tagja Terjék nembeli Andornak, akiben talán a templom építtetőjét tisztelhetjük.

A folyamatban lévő felújítás során a templom új burkolatot kap, melynek tervezésekor figyelembe veszik a régészeti feltárás eredményeit. A megújult templom burkolatában bemutatásra kerül a középkori apszis, valamint a templomalapító kegyúr sírjának helye is. 

Göcseji Múzeum: http://www.zmmi.hu/hireink-gocsej/az-andrashidai-templom-kutatasa-a-regesz-szemevel

Fotó: Seres Péter