B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő
É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza
K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!
Újévi hagyományok
Hazánkban nem is egy hiedelem kapcsolódik az óév legutolsó napjához, illetve az újév első napjához. A különböző babonás szokásoknak az élet minden területére kiterjedő hatást tulajdonítottak eleink. Így például szokás volt a hajadon lányok körében a párjóslás. Ez úgy történt, hogy a lányok papírdarabokra legények neveit írták. Ezután mindegyik papírt egy-egy darab tésztába tették, amiből gombócokat gyúrtak. Éjfélkor a gombócokat lobogó vízbe dobták, s amelyik gombóc először a felszínre úszott, azt kivették, s így „megtudták” a leendő párjuk nevét.
Egy másik szokás szerint a disznóól oldalát kellett megrúgni, s ha disznók röfögtek, akkor a fiatallány számíthatott rá, hogy az esztendő során férjhez megy.
Szokás volt a már hosszabb ideje eladósorban lévő lányok kicsúfolása is oly módon, hogy a vénlányok házánál szalmabábut állítottak a falubeli legények.
A fenti szokások mellett azonban tilalmak is kötődtek az ünnephez. Tilos volt ugyanis ilyenkor bármit kölcsönkérni, vagy bármit kölcsönadni.
A babona miatt nem ettek ilyenkor szárnyast sem, mivel úgy tartották, hogy akkor elröpül a szerencse, máshol úgy tartották elkaparja a szerencsét, ezért inkább malacot fogyasztottak, mert akkor bőséges évre volt kilátás, úgy mondták, hogy a disznó „előtúrja” a jó szerencsét. A hal fogyasztásával kapcsolatban már megoszlik a vélemény, a vízparti településeken szerencsét hozónak tartották (minél több pikkely, annál több pénz), míg máshol úgy vélték, hogy a hallal elúszik a szerencse, ezért újévkor nem fogyasztották.
Az újévet a fiatal legények köszöntötték olyképpen, hogy a falu utcáit járva kereplővel ás más eszközökkel zajt csaptak, valamint házról-házra járva köszöntőverseket mondtak.
Szintén szokás volt éjfélkor vizet húzni a kútról, mert aki ivott ebből az „aranyvízből”, arra gazdagság várt.
Hagyományos jóslási forma volt az éjféli ólomöntés is, amikor a megolvasztott ólmot hideg vízbe csurgatták, ahol az különböző alakokban dermedt meg, mely alakokból következtetni lehetett a jóslást végzőre váró eseményekre.
Bizonyos szokások napjainkban is elevenen élnek, gondoljunk csak az esztendőről esztendőre visszatérő újévi fogadalmakra, de szintén ismert manapság is az a vélekedés, miszerint amilyen az újév első napja, olyan lesz annak minden napja.
Valószínűleg ez a hiedelem az oka a szilveszteri mulatozásnak és az éjféli pezsgőivásnak is. Így kívánunk az önfeledt ünnepléssel boldogságban gazdag újévet biztosítani magunknak.