Deák Ferenc politikus, jogász, alügyész, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter. 1824 és 1833 között különféle megyei hivatalokat látott el szülőföldjén. „A pályakezdő Deák Ferenc elsősorban tanulási lehetőségnek tekintette és szakmai tapasztalatszerzésre használta fel a Zala megye főispáni helyettese, Batthyány Imre gróf által ráruházott tiszteletbeli, azaz fizetéssel nem járó törvényhatósági közhivatalokat. Legfontosabb hivatali teendője az alügyészi feladatok ellátása volt. Munkakörébe tartozott a megye gyűlésein és törvényszékein a törvényességi felügyelet biztosítása, az adózó nép és az árvák jogainak törvényes képviselete és védelme, illetve a megye közrendjének és a lakosság erkölcsének a vétkesek megfenyítése általi védelme” - olvasható Molnár András Deák ügyészi tevékenységét feldolgozó tanulmányában. Deák - akik 1843. szeptember 2-án a mai törvényszék dísztermében azért utasította vissza az országgyűlési követséget, mert a nemesi adómentesség elvét nem volt hajlandó képviselni - közadakozásból kapott szobrot 1879-ben. A köz döntésének értelmében a Deákot életnagyságnál nagyobb, zsinóros ruhában ábrázoló bronzszobrot az egykori vármegyeháza (ma törvényszék) épülete elé helyezték el, mondván, ez volt Deák Ferenc politikai tevékenységének egyik színhelye.
Ennél a szobornál tartottak megemlékezést, illetve koszorúzást október 17-én. A Deák-téren dr. Sorok Norbert, a Zalaegerszegi Törvényszék megbízott elnöke és dr. Szabó Ernő, a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezetének elnöke is koszorút helyezett el a szobornál. Deák egykori lakhelyén, Kehidakustányban a Deák-kúriánál emlékoszlopot avattak. Itt a település polgármestere, a Deák Ferenc Hagyományőrző Alapítvány elnökének köszöntőjét követően dr. Magyar Károly, a Zalaegerszegi Törvényszék tanácselnöke, a Zala Megyei Jogászegylet alelnöke, az alapítvány kuratóriumának tagja emlékezett „A haza bölcsére”.