2014.07.07

A pozsonyi csata a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt, amely döntött Magyarország határairól a honfoglalás idején. Erre, a magyar sikerre emlékeztek a Dózsa ligetben. A Mindszenty-iskola diákjai előadásukkal emlékeztek a 907-ben történt sorsdöntő ütközetre, a pozsonyi csatára, amely a magyar történelem méltatlanul elfeledett eseményei közé tartozik.

- A 907-es pozsonyi csatában sikerült megakadályozni azt, hogy a német seregek elűzzenek bennünket a Kárpát-medencéből - hangsúlyozta Balaicz Zoltán alpolgármester.

Az ünnepségen Mónus József többszörös világbajnok és világrekorder tradicionális távlövő íjász méltatta a hadászati szempontból is kiemelkedő csatát.

A többszörös bajor túlerő ellenére a magyar hadsereg győzött Pozsonynál, ami megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, megrajzolva ezzel az ország határait.

A város vezetői és polgárai koszorút helyezek el a pozsonyi csata emlékművénél.


A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett.  A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború. A csatát sokáig nem értékelte kellően a hazai történetírás. Az a nagyon széles körben elterjedt netes legenda, hogy jelentősége miatt az amerikai katonai akadémián tananyag lenne minden alapot nélkülöz.

A felvonuló haderők

Korabeli források szerint a bajor hadsereg 907. június 17-én indult meg Ennsburgból (Enns) Gyermek Lajos keleti frank király névleges vezetésével. Ez a dátum és a csata dátuma közötti különbség megfelel a korabeli katonai alakulatok mozgási sebességének. Sem a bajor, sem pedig a magyar sereg méretére vonatkozólag nincs megbízható számadat. Egykorú hiteles források között csak néhány mondatos rövidke feljegyzés maradt a csatáról. Az évszázadokkal későbbi humanista leírások nem forrásértékűek. Az a forrásokkal alá nem támasztható legenda, hogy a bajor sereg százezres lett volna, teljesen valószerűtlen, ekkora sereg elképzelhetetlen ebben a korban.

A csata

A csata pontos menetéről nincs leírásunk. Ami ismerettel rendelkezünk, az a korabeli nekrológiumok (halottas könyvek), valamint Johannes Aventinus hat évszázaddal későbbi írásaiból maradt ránk. A csata maga július 4-én és 5-én zajlott le, azonban a nekrológiumok szerint már korábban is voltak halálesetek, a felvonulás közben.

Aventius nem forrásértékű leírása szerint a bajor sereget két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi (bal parti) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt, a délié (jobb parti) pedig Theotmár érsek. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta Sieghardt parancsnokságával. A magyarok célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. Így a csata első napján taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg, s vitte a hírt a királynak Ennsburgba. A magyar csapat lovas íjászai július 5-ére teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két püspök, három apát, és tizenkilenc gróf.  

A legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult. A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is csak nehezen jutott el Passauig.

Következmények

A győzelem megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, határait kitolta az Enns folyóig. Árpád nagyfejedelem halálával kapcsolatban két, forrásokkal nem megalapozott találgatás létezik. Az egyik, hogy Árpád és 3 idősebb fia a pozsonyi csatában vesztette életét, míg a másik álláspont éppen Árpád halálával és a legkisebb fiú (Zolta) uralkodásával magyarázza, hogy IV. Lajos király vezérei kedvezőnek ítélték az időt a támadás megindítására.

A pozsonyi győzelmet követően egészen II. Konrád 1030-as támadásáig nem lépett nyugati támadó hadsereg magyar területre.

(forrás: Wikipedia)

Fotó: Seres Péter